Swami Sivananda élete és személyisége (1887-1963)

„1887. szeptember 8-án, egy előkelő család gyermekeként, Tamil Nadu-ban született. Sivanandát már fiatal korában is a szolgálat iránti vágy hajtotta, így lett orvos. Több éven át a szegény Malaysiában szolgált. Ezen kívül kiadott egy orvosi lapot, és sokat publikált az egészséget érintő problémákról, de úgy érezte, hogy ez nem elég. Isten akaratából és áldásával az elmének és a testnek ez a doktora hátat fordított a karrierjének, és a lemondást választotta. Visszatért Indiába és egy évi vándorlás után 1924-ben Rishikes-ben (Himalája) telepedett le, szigorú önmérsékletnek vetve alá magát. A fiatalember megtalálta guru-ját, Swami Vishwanand-át, és Swami Sivananda Saraswati néven beavatták a sannyasba.

Az elkövetkező 7 évben Swami Sivananda legtöbb idejét meditációval töltötte. Még ez alatt az idő alatt is a betegeket szolgálta egy kis klinikán, amelyet ő alapított. Szellemi vonzerejével, erősen zengő hangjával, és nagy erejű szónoki képességével lassan egyre több tanítványa lett. Bárhová ment, előadásokat tartott, az embereket tanította arra, hogy hogyan válhatnak erőssé, egészségessé a jóga ásana-k, a pranayama és a kriya-k gyakorlásával.

A Mesternek zengő, erőteljes hangja volt. Gyakran, az előadások alkalmával finoman félretolta maga elől a mikrofont, és így szólt: „Nincs rá szükségem”. Sztenori hangját erősítés nélkül jól hallhatta akár egy több ezres tömeg is.

Elismeréssel adózva hangjának, Dr. Hari Praszad Sasztrí, a Sánti Szadan London alapítója egyszer megjegyezte: „Leírhatatlan volt az örömünk, amikor a lemezjátszón keresztül meghallottuk a spirituális élet e nagyszerű szószólójának édes és szent hangját. Tény, hogy felejthetetlen élményt jelentett.”

A Mester járása nesztelen volt. Évekig mezítláb járt, utolsó éveiben vászoncipőt hordott. Minden mozdulatát a higgadtság jellemezte. Amikor beszélt, a nyelv folyása egyenletes és természetes volt, és nélkülözte a nyelvbotlásokat.

A Mester megjelenésében messzemenőkig egyszerű volt – sem színes jelek nem voltak a homlokára festve, sem varkocsokba összeálló hajat, vagy lengő szakállat nem viselt, sem füzért a nyakában, sem nyakláncot, karperecet vagy fülbevalót – éppen csak elég ruhát ahhoz, hogy testét az időjárástól megvédje, s hogy a közszemérmet ne sértse. Télen kabátot, nyáron pedig két nagy pamutdarabot hordott, egyet a dereka köré tekerve, a másikat pedig a mellkasán keresztbe vetve, a vállai körül.

1932-ben indította be a Sivanada Ashram-ot, 1936-ban megszületett a „Divine Life Society” (Az Isteni Élet Társasága). A „Yoga Vedanta Forest Academy”-t (Jóga Vedanta Erdei Akadémia) pedig 1948-ban szervezte meg. Minden tevékenységének legfőbb célja és feladata a spirituális ismeretek terjesztése, valamint a jóga és a Vedanta tanítása volt

Swami Sivananda tanítása kikristályosította a vallások alapvető tanait, és a jóga ösvényeket eggyé olvasztotta – létrehozta a jóga szintézisét. Mindezt így összegezte: „Szolgálj, szeress, adakozz, tisztulj, meditálj és valósítsd meg önmagad.”

Az önzetlen szolgálat eszméjének, a karma jógának ragyogó példája volt az ő élete. Swami Sivananda-nak minden munka szent volt, semmilyen feladat nem volt alantas. Fáradhatatlanul kereste az alkalmat arra, hogy szolgáljon és segítsen másokat, és sosem halasztotta el, amit meg kellett tennie. Swami Sivananda több mint 200 könyv szerzője, melyek a szeretet és szolgálat üzenetét hordozzák. Szerte a világon minden nemzetből, vallásból és felekezetből vannak tanítványai. Swami Sivananda 1963. július 14-én érte el a Maha-samadhi állapotát (elhagyta testét).